Kawasaki „Cobra” Eliminator 400: A praktikus városi cirkáló

A két fotón természetesen ugyanaz a motor van. Az első kép mostanában készült a Cobráról, de a második fotón látható eredeti Eliminator bármely eleme ízlés szerint visszanyerhető belőle. Az átalakítás során ugyanis semmiféle vágás vagy átfestés nem történt, a lekerült alkatrészek is hiánytalanul megvannak. Persze miért akarna bárki bármit visszaalakítani, mikor a gép így tökéletes, ahogy van?!

Persze minden a szempontoktól függ: az én célom egy városban is könnyen és jól használható cirkáló volt, amely chopperesen gyönyörű, de a hasonló küllemű motorokkal ellentétben a szépségért semmit sem áldoz fel a praktikumból és a jó motorozhatóságból.

Ezen célokhoz az elképzelhető legtökéletesebb alap az Eliminator. Tudtommal a Kawasaki az egyetlen gyár, amely elő mert rukkolni ilyen géppel, amely a küllemét tekintve már gyárilag ennyire chopperes, a brutális hajtóerőt azonban a sportgépekhez tervezett korszerű, 6 sebességes, soros négyhengeres, vízhűtéses blokk biztosítja. Más chopperekkel összehasonlítva ez hihetetlen teljesítmény/súly arányt biztosít: a 400-as Eliminator a maga 52 lóerejével lepipálja pl. a 883-as Harley-t, miközben az önsúlya persze jóval alatta marad annak.

Az átépítés (ha lehet ezt annak nevezni, mikor a szerkezeti elemeket tisztelettudóan sértetlenül hagytam) során az Eliminátor eredeti szellemiségét követtem. Ahol kompromisszum nélkül meg lehetett tenni, ott ráerősítettem a chopperes szépségre (mindent úgy változtatva, hogy a használati érték csak nőhessen): kormány, üléspozíció, lábtartók, bukócső, ködlámpák, tükrök, fém fékcső, oldaltáskatartó, tankbőr, kígyóbőr betétek. Eközben a puszta praktikum szellemében mindent megtettem magam és utasom kényelméért: kényelmesre párnázott hátsó ülés, kapaszkodók, első-hátsó támla kiképzése, kapcsolók a lámpák egyedi kombinációihoz, két komoly sisak elhelyezése zárható dobozban (ezt azért bevonattam bőrrel, mert anélkül nagyon kilógott az összképből).

 

A 400-as motorok közt ritkaságszámba menő kardánhajtást az tudja igazán értékelni, akinek volt már lánchajtásos motorja: ezt sosem kell spray-vel fújogatni, nem nyúlik meg, nem szakad el, nem kell cserélgetni.

 

A 12 403 km-nek a felét tettem bele én. A vételkori rendkívül kevés futott km-t számomra hitelessé tette, hogy az első keréken az eredeti, gyári Dunlop gumi volt (még most is az van rajta). Az Eliminator sportos blokkjához illően - a legtöbb choppertől eltérően - itt nem spórolták le a fordulatszámmérőt. A tízezer feletti fordulatokról ugyan én nem sok tapasztalatot szereztem: a gép 2-3 ezertől kényelmesen motorozható, de 5-6 ezertől már olyan bitang teljesítményt produkál, hogy a hirtelen előzések megkezdésénél az eredeti hátsó ülésen rendesen kellett kapaszkodnia az utasnak, hogy le ne maradjon.

 

A gyári adatokból (terhelhetőség, szállítható személyek száma) úgy tűnik, komolyan gondolták, hogy a lányok szívesen felülnek erre az eredetileg falatnyi, hátrafelé lejtő hátsó ülésre. Lehet, hogy a japán lányok ilyen vagányak? Én mindenesetre több szinten gondoskodtam róla, hogy az utasom biztonságban és kényelemben érezhesse magát.

 

A kígyóbőr berakású háttámla látványnak sem utolsó. A táskatartóról felnyúló trapézforma több funkciós: kényelmes kapaszkodó az utasnak, de magam is megragadtam már párszor mikor a motor fenekét arrébb kellett raknom, legtöbbet viszont arra használom, hogy ráakasszam a sisakokat, miközben kitolom a mocit a garázsból.

 

A legfontosabb kényelemnövelő tényező az utas szempontjából mégis a szendvicsszerkezetűre párnázott hátsó ülés, amely így képes hátul is gerinckímélő rugózási komfortot nyújtani. Ez egyben a vezető hátát is megtámasztja, ami hosszú távon kényelmes és jól jön akkor is, amikor épp a motor bődületes gyorsulását használjuk ki.

 

Persze az ülés áthúzásánál sem maradhatott ki a kígyóbőr betét,
ami nem csak utánzat:
az érdekes mintázatú hatalmas sötétbarna hüllő bőrét
egyben hoztam be az országba.

 

A gyári sisaktartó mindkét oldalon megtalálható,
ami jól jelzi, hogy komolyan gondolták, hogy két személyre terveznek.

 

Jelen kiépítésben azonban a sisakok védettebben elzárhatók a dobozban, így az eredeti megoldásra csak akkor van szükség, ha a doboz tele van (vagy ha azt valaki leveszi, mert az alá épített krómozott csomagtartó jobban tetszik neki).

 

A kormányra szerelhető kis vízhatlan, rozsdamentes acél óra egyike volt az első látványos és hasznos kiegészítőknek, amit beszereztem az Eliminatorra. Korábbi motoromon előfordult, hogy a karomról próbáltam megtudni a pontos időt – majdnem bukás lett a vége.

 

Első ránézésre szinte hihetetlen, hogy ez a custom jellegű tankfestés a 95-ös Eliminatorok hivatalos gyári színe.

 

Ezért aztán átfesteni sem akartam, annak ellenére, hogy igazából fekete motorra vágytam. Így született meg a legrockosabb megoldás: az üléssel azonos kígyóbőrbetétes bőrrel borított tank.

 

Az ülésről lógó takaróbőrön lévő kis pántokra csak egy flaskatartót akasztottam, a tankbőrön lévők viszont jóval stabilabbak, így azokra sok minden kötözhető vagy akasztható.

 

A lábtartók, pedálok és tükrök kiválasztásakor a kommersz csill-vill krómozott műanyagok (vagy jobb esetben vas) helyett a kicsit tompább fényű jóval harcosabb és persze egyedibb polírozott alumínium mellett tettem le a voksom.

 

Csak azzal nem számoltam, mikor elindultam ezen az úton, hogy mire mindent összeszedek, ráköltök egy kisebb vagyont ezekre a kiegészítőkre, amelyek mindegyikét egy-egy nagyobb darab nagy szilárdságú alumíniumból egyedileg esztergálják ki.

 

A kormány egy nagyobb Harley-ról származik. Ez persze az összes bovden és fékvezeték lecserélését is szükségessé tette. Ha pedig már csere, akkor az legyen minőségi: a régi gumi fékvezeték helyett a profi, azonnali fékhatást eredményező fémburkolatú megoldást választottam, ami persze látványra is jobban mutat.
A nagy méretű bukócső formáját úgy terveztem meg, hogy tökéletes védelmet adjon a lábnak és kisebb borulás esetén azt is meggátolja, hogy a kormány vagy a tank támaszkodjon a földre.

A világítástechnika annyi hasznos és látványos elemmel bővült a kezem alatt, hogy a 4 új kapcspló leírásához külön oldalt készítettem, ami ide kattintva érhető el.

Gyártási év: 1995

A motor már sok éve nem az enyém, mert egy barátom megvette, de legalább tudom, hogy jó kezekben van. Ha valaki fel akarná venni vele a kapcsolatot, ezen a számos próbálkozzon: 06-30-2800-837


Vissza a nagylantos.hu oldalra